„Keresd az igazat,

hallgasd az igazat,

őrizd az igazat…..”

 

 

Fábry Zoltán 1897-ben született Stószon, jómódú polgárcsalád gyermekeként. A rozsnyói Evangélikus Főgimnázium elvégzését követően besorozzák a Monarchia hadseregébe. Trianon után a fölismerés elkerülhetetlenné vált: minden eszménye, nemzet, haza, és emberiség megtépázva került ki a háborúból. Első novellái a magyarságot siratták, a kisebbségi lét új lelkiállapotot, új szemléletet teremtett. Korán felismerte a fasizmus pusztító voltát. Öt évtizednyi esszéírói, kritikai és publicisztikai tevékenysége, amely később sajátos műfajban, az antifasizmusban csúcsosodott ki, az író halálával lezárt életművé vált. Erkölcsi és írói magatartásának jellemzője a „vox humana”, melyet Ő „emberséges hangnak fordított, s hangsúlyozta, hogy az emberséget, az emberi méltóságot jelenti.

Kollégiumunk 1985-ben vette fel Fábry Zoltán nevét.

 

„Gondolat, büszke embertudat nélkül nincs béke, nincs élet,…

 

Fábry Zoltán szülőházánál (Stósz)